Bármennyire hihetetlen, a drónok kialakulásának története, az alapfogalom megszületése az 1849. évi velencei felkeléshez köthető.
A Habsburg birodalomban zajló polgári forradalmak és szabadságharcok, illetve Kossuth függetlenségi nyilatkozatának hatására Velence kikiáltotta függetlenségét. Az osztrák birodalom tüzérsége válaszában tüzérségi ostrom alá vonta a várost, mely földrajzi- és domborzati viszonyainak köszönhetően nem volt átütő sikerű, új stratégiát kellett kitalálni.
Franz von Juhatik, az osztrákok tüzérségi hadnagyának korszakalkotó és a hadviselés kimenetelét befolyásolható ötlete az volt, hogy Velencét a levegőből, bombákkal felszerelt ballonokkal támadják, melyeken nincsen személyzet.
Június 12-én az első két ilyen léggömböt a fedélzetén repeszbombákkal és kioldó mechanikus szerkezettel felbocsájtották a célterület felett, ami nem okozott jelentős károkat viszont a velencei lakosság biztonságérzetét jelentősen csökkentették. A város lakosai innentől kezdve tudták, hogy az észrevétlen sérthetetlenségük megszűnt.
Az úgynevezett „Pilótanélküli légijárművek” eredetét, a mai tudásunk szerint innentől számítjuk.
1910-ben Charles Kettering ohio-i katonai mérnök javaslatára megkezdődik a pilóta nélküli repülőgépek fejlesztése, melyek működésüket tekintve kezdetben inkább „szárnyasbombáknak” nevezhető. A robbanóanyaggal feltöltött gép meghatározott ideig képes volt egy vonalban repülni, majd az ellenséges terület felett szárnyait leengedve becsapódott, így előidézve a robbanást.
1914-ben Kettering több, mint 40 db ilyen harci eszköz gyártásra kapott parancsot, melyeket soha nem vetettek be harcmezőn.
Az első világháború, mint minden technikai újításnak, így a rádiófrekvenciás távirányításnak is jelentős teret adott és a harcászat, hadiipar foglalkoztatott kérdése a távirányítású repülőgép volt.
Az egyik ilyen projekt Hewitt – Sperry amerikai haditengerészek automata repülő gépe volt. Az első sikeres tesztrepülést 1917 őszén hajtották végre.
1935-ben brit mérnökök létrehozták a QeenBee nevű pilótanélküli repülőgépet, melynek akkor igen szép repülési paraméterei voltak. Távvezérelhető, 5 km-es hatótáv, 170 km/óra vízszintes repülési sebesség. Kódneve DH82B lett és 1947-ig a Királyi Haditengerészet és a Brit Légierő szolgálatában állt.
A második világháború elejére a pilótanélküli légijárművek sorozatgyártása kialakult, főleg az úgynevezett Target típusú eszközöké.
A 2000-es évek elejéig a drónokat legfőképpen hadászati célokra használták. Térképezés, felderítés, aktív részvétel az ellenséges célpontok megsemmisítésében.
Mára ott tart a technikai fejlődés, hogy a harcászaton és hadviselésen túl magán vagy üzleti támogató célokra, döntést előkészítő békés felmérésekre is széles skálán alkalmazható ez a technológia.